A mesterséges intelligencia, magyar rövidítéssel MI, angollal AI, latinnal IA, az elmúlt 1-2 évben a digitális kultúra egy elérhető és megkerülhetetlen tényezőjévé vált. Ha azt várjuk, hogy megtalálja a fiatal a számítógép-billentyűzeten az A betűt, akkor feltétlenül azt is kell várnunk, hogy tanuljon meg hatékonyan adatokat kérni, megoldási lehetőségek mintáit vizsgálni. Egy olyan oktatási környezet, ahol gyakrabban vagy ritkábban, de van lehetőség mesterséges intelligencia használata, a tanártól teljesen új megközelítést igényel.

A tanár már nem kizárólagos forrása az ismeretátadásnak.

A korábban megszokott és a tanárképzésen tanult viszonylag merev autoritást, még a fiatal tanároknak is nehéz levetkőzni, és elfogadni azt, hogy előfordul egy tetszőlegesen alkalmazható "tanársegéd" a teremben.

Kesztyű vagy asszisztencia?

Először is a tanárnak egyéni véleményt kell alkotnia arról, hogy mi is – elsősorban tanárként – számára a mesterséges intelligencia. Mire jó, és mire nem jó... Hol van a megkerülhetetlen, egyedi emberi szerep, akkor, amikor a sumerek írásainak feldolgozásáról, vagy egy feladat lépéseinek logikai levezetéséről van szó.

A mesterséges intelligencia mindenek előtt, abban az esetben, ha gyakorlunk és megtanulunk minél hatékonyabban kérdezni, egy nagyon gyors információforrás.

Az egyik órámon azt a feladatot adtam a diákoknak, hogy gyűjtsék ki minél átfogóbban az ókori eposzokat, válasszanak ki belőlük egy nem-görögöt, és írják le a véleményüket, szerintük mi a jelentősége az adott eposznak kultúrtörténeti szempontból, például milyen társadalmi helyzetekre mutat rá?

Bár általában viszonylag felkészültnek érzem magam a témából, a felhasznált AI-nak eszébe jutott olyan eposz, ami nekem hirtelen nem ugrott be.

Azonban fontos több forrásból tájékozódni, mert ki is hagyott pár olyan alapvetőt, amik mondjuk az angol nyelvű Wikipédia-listán rajta voltak,

Mindazonáltal a gyerekek nagyon gyorsan nagyobb betekintéshez jutottak mint a hagyományos kereséssel, 1-2 perc alatt kaptak egy keleti-nyugati listát 1-2 mondatos – olykor érdekes, figyelemfelkeltő – leírásokkal az eposzok főbb tartalmáról.

Tehát a mesterséges intelligencia használata igen jó volt, mint az egyik információforrás.

A mesterséges intelligencia azonban nem helyettesítheti sem a kritikát, sem a személyiségből adódó véleményformálást.

Született leírás, ami arról szólt, hogy "érdekes betekintést kaptam az adott eposzba, majd bele is olvastam a szövegbe, ahol ilyen és ilyen tanulságokat láttam" – ez mind a diák, mind a tanár számára fejlesztő és gyümölcsöző használata volt a mesterséges intelligenciának.

Folyamat: egy újabb eszköz a digitális kultúra óra céljaihoz

Ha tehát értjük a fentieket, akkor látjuk, hogy a korábbiakhoz hasonlóan a mesterséges intelligenciát is úgy tudjuk használni a műveltségi területeken való kompetenciák kiszélesítésének céljaihoz, mint ahogy most számos tanár – szigetszerűen, a digitális kultúra tanár segítségét kérve – például prezentációk készítésére kéri a fiatalokat.

Az utóbbi 20 év befogadó trendje

Az elmúlt 20 évben radikális változások álltak be a digitális kultúra terén.

Az egyik ilyen a szabványosodás, a nyílt szabványok adaptációja, különösen, mióta az OpenDocument szabványt 2007-ben az ISO elfogadta és az a nemzetközi és nemzeti technológiákban is megjelent. Ez a befogadó trend meglátszik egyébkén a digitális felmérések, vizsgák, a használható szabványos digitális adatbázisok terén is.

Ahogyan biztonságosan, természetesen használjuk ma már ezeket az eszközöket, ugyanúgy máris természetesség vált a mesterséges intelligencia megjelenése és használata.

Hozzáférés

Ahogy a hagyományosabb digitális eszközöknél, mint a LibreOffice 25, Collabora vagy más használatánál itt is felmerül azonban a hardveres hozzáférés kérdése és az adatvédelem.

Szabad szoftver saját gépen + online szolgáltatás

A mesterséges intelligencia egyik trendje, hogy az alapszoftver szabad szoftverként akár saját gépen is futhasson, sőt, akár tegyek hatékonyabbá a lekérdezést, ehhez társulhat az online szolgáltatás.

Fiókok

Minden online szolgáltatásnál felmerül: milyen fiókja van gyereknek, ez mennyiben érinti a gép rendszerét, és elég biztonságosan el vannak-e szigetelve a személyes adatoktól.

Ez nem könnyű kérdés egy digitális kultúra órán és általában az intézményben a csoportmunka céloknál. Nagyon fontos az internetes szolgáltatások elérése, de ezek érdekében lehetőleg ne hozassunk újabb fiókokat létre a gyerekekkel.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyerekek leginkább Google-fiókkal rendelkeznek, hiszen túlnyomó többségében Android Linux-alapú telefonokat használnak, így a megfelelő, a digitális kultúrában az adatvédelemmel együtt kompetens tanár irányítása mellett tudják használni a mesterséges intelligenciát. Fontos, hogy az intézményben a tanárok fejében legyen egy közös, alap digitális kompetencia, hiszen még egyszer: a digitális kultúra óra célja elsősorban az, hogy a többi tantárgyat segítse digitális eszközökkel.

A mesterséges intelligencia használatának megengedése a digitális kultúra tantárgy gyakorlatában

Miután a közösség kialakította nem abszolút tiltó, hanem cél szerinti hozzáállását a mesterséges intelligencia használatához, ezután már igen hasznosan megjelenhet a digitális kultúra órán.

 Ez egy olyan kérdés, amivel már mind az Amerikai Egyesült Államokban, mind az Európai Unióban nagyon tudatosan foglalkoznak.

A digitális kultúra egy évről évre nagyon gyorsan fejlődő művelődési terület, amely soha nem hagyhatja figyelmen kívül a valóság trendjeit, de adható kétféle válasz:

1: Struccpolitika: a digitális kultúra olyan iskolai megközelítése, amely szinte teljesen figyelmen kívül hagyja az elmúlt évek, sőt akár az elmúlt 20 év fejleményeit, nem használ szabványokat, nem tudatosan vagy kifejezetten tabusítva használja az online teret, a gyermekek együttműködő online hozzáférését. Így lehet, hogy papíron végzettséget ad, de a korszerű kompetenciákat nem emeli, a gyerekek mély, az életben is hatékonyan használható digitális kompetencia nélkül érkeznek a főiskolákra, munkahelyekre, amint az látszik.

2: Információt szerez, nem tabusít a korszerű, biztonságosan és természetesen használható digitális eszközökről, a digitális kultúra órát célszerűen, a többi tantárgyat megerősítve használja.

Úgy vélem, az utóbbi a helyes út, a jó közösségi gyakorlat, a legtöbb helyen egy tanszabadságban nagyon beszűkített világban még csak most kezdőik a fejvakarászás.