Folytatásokban közöljük a nyáron megjelenő Digitális kultúra írástudóknak és ... 2 részes tankönyvsorozat fejezeteit:
Szervác Attila:

Digitális

kultúra

írástudóknak

I.

I 

Előszó. Köszönet

A digitális művelődés, a funkcionális digitális írástudás ma mindennapi életünk része egy reményeink szerint nagy mértékben szabad információs társadalomban, a digitális kultúra tantárgy kellő tartalommal megtöltve nagy teret ad a kreativitásnak, és az olyan alapvető pedagógia módszereket is segíti, mint a differenciálás vagy a projektmunka, közösségteremtés.

E szabad, Libre art licencű kétkötetes könyv jelen, első kötete a digitális kultúra tantárgy belépő korosztályát célozza. Azt a korosztályt, amely már magabiztosan olvas, általában látott már digitális eszközöket, de eddig csak nagyon alacsony kompetenciával használta azokat, a digitális kultúra órán viszont hatékonyan használhatja őket, mint kutató-fejlesztő eszközöket.

Ugyanakkor már ez a kötet is figyelembe veszi azokat a célokat, amelyek majd az érettségi irányából közelítő II. kötetben jelennek meg.

Célszerű a szabad kiadás, hiszen ez teret ad mind a hibák javítására, mind a karbantarthatóságra, ami különösen fontos, tekintve – és ezt több, mint 2 évtizedes tapasztalat is mutatja – hogy az újabb és újabb generációk más kompetenciákkal érkeznek ehhez a tárgyhoz.

Hosszú időn át fiatalokkal dolgozni egy jó közegben mindig öröm, és ezért többeknek különösen hálával tartozom, közülük is kiemelném mindenek előtt a csodálatos Ferencvárosi Sport Általános Iskola és Gimnáziumot, akiket hosszú éveken át segíthettem rendszergazdaként és tanárként egy nagyszerű közegben.

Hálás vagyok továbbá a ReSuli Alapítvány hálózatának, akik révén szintén remek kollégákkal és gyermek közösségekkel dolgozhattam együtt.

Korábbi, általános iskolai közegben dolgozó mentoraimnak, akik először lehetővé tették, hogy kistinikkel pedagógiai tapasztalatot szerezzek, Budapest VI. kerületéből kiemelten a szentesi Rózsásné Dömsödi Annának és Némethné Pörje Juditnak, valamint Szabó Erikának – Új Suli Alapítvány.

Valamennyi gyermeknek, szülőnek, iskolának, tanár kollégámnak, akikkel együtt tanulunk, tanítjuk egymást.

Mi a digitális kultúra?

A kultúra – magyarul művelődés – általában minden magasabb szintű tevékenység, lehet az művészet, tudomány, játék, bármi. A digitális kultúra olyan befogadó/alkotó művelődés, amelyekben szerepet játszanak a digitális eszközök. Ezek olyan eszközök, melyek az információkat alapvetően számjegyekkel (digit) tartalmazzák és ez alapján jelenítik meg. A hagyományos számítógépek kettes számrendszerben dolgoznak, egy számjegyen, biten 0 vagy 1 értéket tudnak tárolni. A jellemzően angolul byte-nak nevezett 8-bites egység tehát tízes számrendszerben leírva 0 és 255 közötti értéket vehet fel...

Számítógép

A digitális kultúra eszközei ma már a legtöbbek számára kézzelfoghatók, például digitális alapon működnek ma már a képernyők, vagy tágabban mondva az életben mindenhol található kijelzők, sőt a hangszórók és egyebek is.

Közülük azok eszközöket, melyek összetett műveleteket is tudnak végezni, általános értelemben számítógépnek nevezzük.

Talán nem túl meglepő, de számítógépek tulajdonképpen a mobiltelefonok is.

1. Ábra: A Raspberry Pi 400 billentyűzetbe épített zöld számtógép és különéle Raspberry Pi egylapos számítógépek – Forrás: Wikimedia Commons

A fenti képen látható egy számítógépnek tekinthető eszköz lelke, egy nyomtatott áramkör és rajta az utasításokat feldolgozó egység (processzor) és a memória.

A kép háttérében pedig olcsón beszerezhető és üzemeltethető fehér igen érdekes, úgynevezett egykártyás számítógépet láthatunk, itt az egész gép a billentyűzetben helyezkedik el, amihez egy monitort és egy egeret igen könnyen kapcsolva, már kezdhetjük is az alkotást :-)

Ott, ahol lehetőség van, azért érdemes fizikai billentyűzetes, külön kijelzős számítógépet használni, mert az egészségre, az emberi szervezetre jóval kedvezőbb, és ez nagyon fontos szempont! :)

Mivel egy egészséges számítógép igen fontos eszköz, és ráadásul kinyitható, tanulmányozható :-) ezért első körben ezen modellezve mutatjuk be egy számítógépként használható eszköz általános felépítését.

A számítógépi eszközök felépítése

A számítógép felépítésének többféle elve lehet, ezek közül a legismertebb, szinte minden eszközben elterjedt a Neumman János világhírű matematikus által Neumann-elv, pontosabban Neumann-elvek.

A lényeg szinte minden esetben ugyanaz, a számítógépnék 2 alapvető része helyezkedik el egy (alaplapi) vagy több nyomtatott áramkörön.

A számítógép 2 fő egysége: processzor és memória

• a számítógépben lévő feldolgozó egység (processzor) kódok alapján utasítássorozatokat futtat. A számítógépi eszközök rendszerezhetők is az alapján, hogy milyen ők milyen kódokat ismernek, ezek gépi kódok, és összetettebb programoknál már elég bonyolultak. A programozók ember által is jól átlátható forráskódokat írnak, ezek válnak gépi kóddá. A forráskód az, ami alapján pontosan átlátható, hogy mit csinál a kód.

• a más alapvető rész a memória, amellyel általában a processzor nagyon gyorsan tud adatot cserélni, itt tárolódnak futás közben a programok és adataik, mely lehetnek sok kilobyte, megabyte, sőt gigabyte méretűek is. A 2020-as években egy 16 gigabyte méretű memória már nem ritka.

Belső és külső perifériák, ház

A számítógépek további fő részeit, a processzort és memóriát különféle okokból rendszerint egy „házban” tároljuk, ezen belül vagy kívül kapcsolódnak hozzájuk perifériák.

• A legfontosabb perifériák általában a belső háttértárak, kapacitásuk a 2020-as években sok tíz gigabyte, de akár több terabyte is lehet, róluk töltődnek be a programok: a választott operációs rendszer, felület, alkalmazások.

• Ki- és bemeneti perifériák például, az alap vagy érintő képernyő, hálózati csatlakozók, billentyűzet, egér. Fontos belső, de külső kimenettel is rendelkező periféria a hangkártya is, amely hangszórót, mikrofont kezel.

Feladat: kapcsoljuk be a számítógépet, figyeljük meg az operációs rendszer indulását, és a bejelentkező képernyőt!

Az operációs rendszer

Ahhoz, hogy a számítógépi eszközt kezelni tudjuk, szükségünk van rajta legalább 1 úgynevezett operációs rendszerre. Ezt tulajdonképpen magyarul nagyjából „működtetési rendszernek” hívhatnánk, vannak folyamatos alaptevékenységei, például a perifériák (gondoljunk például a képernyőre vagy hálózati csatolókra) rendeltetésszerű folyamatos működtetése, és lehetővé teszi a felhasználók számára történő interakciót.

A gépen több operációs rendszer is lehet, ilyenkor választhatunk, hogy melyiket indítjuk.

Pár szó az interaktivitásról

Amint fent írjuk, és már tapasztaltuk, az általános célú operációs rendszer a felhasználókkal interaktív, vagyis közös tevékenységre hív. Ezt elsősorban szöveges és képi módon teszi.

Legtöbben már gyerek korunk óta találkozunk például automatákkal vagy más, közös tevékenységre felhívó jelképekkel, feliratokkal, ikonokkal.

☞

Itt látható például egy jelkép, amely egyértelműen a megérintésre szólít fel minket, de ugyanez lehet például egy villogó stílusú szövegbeviteli jel.

Felépítése

Azt, hogy egy általános célú operációs rendszer hogy épüljön fel, mint a legtöbb területen: nemzetközi szabvány határozza meg. Közülük a legfontosabb az ISO. Az általános célú operációs rendszerekre vonatkozó legfőbb szabvány az ISO 9945. A legtöbb (nem mindegyik) általános célú operációs rendszer legfőbb vonásaiban megfelel ennek, ezek szerint:

• Az operációs rendszer alapja rendszermag – angolul: kernel. A legtöbb számítógépi rendszeren a legkisebbtől a telefonon át a legnagyobb, legerősebb gépekig a nyílt forrású, ellenőrizhető Linux rendszermag biztosítja a legalapvetőbb funkciókat mind kényelmi, mind biztonsági szempontból. Ő egy különlegesen védett memóriaterületen fut, és normál indítás esetén a kezdeti, más szolgáltatásokat, például a bejelentkezési szolgáltatást indító szolgáltatást futtatja.

• Az operációs rendszer többi alapvető része a felhasználói memóriaterületen fut. Ezek körül most kettő emelünk ki, az egyik az úgynevezett szabvány vagy grafikus héj, tulajdonképpen a felhasználói felület, amiből az alkalmazásokat tudjuk indítani.

• Harmadikként pedig maguk, az operációs rendszerhez tartozó alapvető alkalmazások.

Ennek a könyvsorozatnak a haladó, II. részében az operációs rendszerek működését, haladó kezelését, adminisztrációját részletesebben is bemutatjuk.

Osztályozás

Az operációs rendszereket többféle módon osztályozhatjuk. Figyelhetjük például a szabványosságot és a nyílt forráskódban lévő biztonságot.

Több-felhasználós operációs rendszerek, bejelentkezés

A legtöbb általános célú operációs rendszer több-felhasználós, képes több, különböző jogosultsági szintű felhasználó kiszolgálására. Annak érdekében, hogy megkapjuk a szükséges jogosultságunkat, szolgáltatásainkat általában kifejezett módon szükséges a bejelentkezés, az azonosításon túl pedig kifejezetten a hitelesítés.

Az operációs rendszerre szakszerű módon a normál felhasználónál magasabb szintűvel nem jelentkezünk be. Lehetőleg gondoskodunk róla, hogy a rendszeren számunkra legyen normál jogú felhasználó. A tantermi környezetben ilyenekkel találkozhatunk.

A bejelentkezés folyamata

Ahhoz, hogy a rendszer be tudjon minket jelentkeztetni, alapvetően 2 dologra van szükség.

Először a rendszer kifejezett választás vagy korábbi alapján meghatározza, hogy milyen felhasználó bejelentkezéséről van szó, ezt hívjuk azonosításnak.

Másodszor normál esetben meg kell adnunk legalább egy az adott felhasználóhoz tartozó, általunk ismert hitelesítő adatot, bár az élet egyre több területén, például a digitális állampolgárságnál már 2-faktoros hitelesítés kell. A hitelesítő adat lehet az adott felhasználóhoz tartozó jelszó vagy más.

Feladat: Jelentkezzünk be a rendszerbe és kapjuk meg az alkalmazások indítására alkalmas felhasználói felületet

A felhasználói felület és az alkalmazások elérése

Bejelentkezés után a szabvány vagy grafikus felhasználói felületbe (angolul az úgynevezett „shell”-be) jutunk.

A shell több dolgot tud, de számunkra elsőre a legfontosabb, hogy ebből tudjuk indítani az alkalmazásokat. Az alkalmazásoknak mindig van neve, és a shell mindig lehetőséget ad arra, hogy név alapján, adott esetben argumentumokkal indítsunk egy alkalmazást.

Alkalmazások okos indítása argumentumokkal parancssorból/futtatósorból

Kivétel nélkül minden alkalmazást indíthatunk a szabvány shell-ből, vagy grafikus munkaasztali környezetből a nevével, sőt argumentumokat is átadhatunk neki.

Példa:

firefox -private-window

Alkalmazások egyszerű indítása menüből, ikonnal

A grafikus shell olyan elemekkel is rendelkezik, melyekkel az alkalmazások összetettebb módok nélkül, egyszerűen „rámutatva” is indíthatók.

A legfontosabb vizuális elem: a menü. Itt lehet az alkalmazásokat akár feladattípusuk szerinti kategóriák szerint rendezve is indítani nevük, esetleg ikonjuk alapján.

Ezen kívül számos olyan sáv is van, amely az egyszerű feladatokra kényelmesebbé teszi az alkalmazások indítását, például ki lehet tűzni őket ezekre.

Feladat: tekintsük át a legfőbb alkalmazásainkat, például webböngészők, „irodai” programok, grafikai programok ... Indítsuk el a Firefox, Chromium vagy más nyílt forrású webböngészőt parancssorból és a tálcán lévő ikon alapján, és egy más funkciójú grafikus alkalmazást is. Melyik van az előtérben? Milyen fő lehetőségek közül választhatunk, hogy egy másikat tegyük előtérbe, egyszerűbben szólva: váltsunk?

A webböngésző

A digitális kultúra ma egyik leggyakrabban – ha nem a leggyakrabban – használt alkalmazása a webböngésző program.

Ennek oka az, hogy a web ma már biztosítja a digitális kultúra egyik legfontosabb szempontját, a kollaboráció és megosztás lehetőségét.

Nem csak ennek a könyvnek az alapváltozata, hanem a digitális kultúrában gyűlő szinte minden fontos és tartósan megmaradó elem, valamint annak felhasználhatósága és újrafelhasználhatósága manapság a weben elérhető.

Az iskolába érkezve jellemzően már több tapasztalatunk is van az úgynevezett világháló, röviden web 1.0 típusú felhasználásáról, ahhoz azonban, hogy a digitális kultúrában megfelelően tudjunk alkotni és egymással megosztani elengedhetetlen a web 1-2 alaptechnikájának megismerése.

Biztonságos webböngésző választása, a webböngésző, mint kommunikációs eszköz

A webböngésző használata nagyon érzékeny dolog, mivel a weben több tartalmat is bejelentkezéssel érünk el, ezért egyáltalán nem mindegy, olyan webböngészőt használunk-e, amelynek a működése ellenőrizhető.

Több általános célú webböngésző is elérhető, azonban természetesen itt is igaz, hogy csak a nyílt forráskódjuk alapján ellenőrizhetők tekinthetők alapszinten és igazoltan megbízhatónak, ahogy erre a digitális kultúra tankönyvek is utalnak.

A legáltalánosabb használt nyílt forrású webböngészők a Firefox és a Chromium (utóbbi licencelése lehetővé teszi a rá épülő zárt forrású böngészők készítését is).

Mind a Firefox mind a Chromium indítható még az alapnál is biztonságosabb módban, ez azért is nagyon fontos, mert a webböngészőre kétirányú kommunikációs eszközként tekintünk tudatosan megválogatva, hogy melyik webhelyen mennyire vagyunk névtelenek.

Mind a Firefox privát, mind a Chromium inkognitó mód biztosítja, hogy bezárásukkor vagy akár még hirtelen jött áramszünet esetén sem egyetlen felhasználó se maradjon a weben bejelentkezve akkor sem, ha nem célszerűen jelentkezett be.

Ez egy minimum feltétel, amivel egy digitális kultúra óra megtartható.

Címsor, keresés, látogatott oldalak, könyvjelző

A webböngésző legfontosabb része a címsor, ahova hagyományosan és biztosan a felkeresni kívánt webhely úgynevezett „egyedi helymeghatározóját” (URL) írhatjuk, ennek legfontosabb része a tartománynév, vagy ennek hiányában úgynevezett IP-cím (az internetes kommunikáció szükséges alapvető beállításait később tárgyaljuk). Egy teljes URL-nél a protokollt is megadjuk, de ezt a webböngésző feltételezés alapján ki is tölti nekünk, egy teljes URL tehát például így néz ki:

https://hu.wikipedia.org

A weben vannak olyan szolgáltatások, melyek más weblapokon kulcsszavak alapján keresnek, például a DuckDuckGo, a Google Search vagy mások.

Ezeket a szolgáltatásokat ma már a webböngészők integráltan tartalmazzák, így a pontosabb cím megadása helyett egy lépéssel hátrébb kulcsszavas keresés alapján is el lehet indulni.

A meglátogatott oldalakat a webböngésző megjegyezheti, a privát mód nem jegyzi meg.

A legfontosabb felkeresendő oldalak könyvjelzőbe tehetők, és ez megint csak megkönnyíti, hogy elinduljunk a kívánt webhelyről.

Bejelentkezések megjegyzésének tiltása

A privát mód semmilyen bejelentkezésünket vagy más személyes adatunkat nem jegyzi meg, ahogyan – mint fent láttuk – a meglátogatott oldalakat sem. Használata alapvetően teljesen biztonságos, a rendszeresen meglátogatandó oldalakat tegyük könyvjelzőbe.

Feladat: Nyissunk több lapot a webböngészőben. Keressünk rá olyan témára, amiről jól forrásolt magyar nyelvű Wikipédia oldal van.

A számítógépes szövegbevitel, gépelés alapjai

A mindennapi életben megszokhattuk, hogy a számítógépi rendszerekbe az adatokat sok esetben gépeléssel visszük be, erre sokszor szükség van, ezért tekintsük át a számítógépes szövegbevitel alapjait.

A számítógépi eszközöknél a szövegbevitel alapvető módja az a technika, amit magyarul úgy hívunk, hogy: gépelés (angolul a típuskarakterek ilyenfajta bevitelének neve: „typing”.

A gépelés történhet érintőképernyős virtuális, vagy fizikai billentyűzeten.

A legtöbb billentyű szerepe az, hogy hozzájuk több karakter is van rendelve. Több elrendezés is lehetséges, ezek neve: billentyűkiosztás. A hagyományos magyar billentyűkiosztásra gyakran úgy hivatkozunk: hu_qwertz.

Sajnos a hagyományos billentyűkiosztásoktól a világ nagyon nehezen szakad el, pedig a hagyományos billentyűkiosztás logikája a régi, kezdetleges írógéptechnika miatt pont az, hogy a gyakori billentyűk a lehető legtávolabb – és ezáltal kényelmetlenül – helyezkedjenek el, a helyett, hogy mondjuk az a, e, i, l, s és hasonló leggyakoribb betűk kényelmesen középen lennének. Az a billentyűkiosztás-család, aminek éppen a test természetes ergonómiája a logikája, a Dvorak billentyűkiosztás-család, sajnos a mai napig ritkán használatos.

A gépelésnél, a zenei játékhoz hasonlóan minden ujjunkat használjuk, és legtöbbször azokat a billentyűket használjuk, melyek alapvetően kisbetűket, számokat, vagy az alapvető írásjeleket viszik be.

A többi nyomtató karaktert jellemzően úgy visszük be, hogy először lenyomva tartjuk a megfelelő segédbillentyűt, és hozzá nyomjuk le a kívántat.

A nagybetűket, vagy azokat a karaktereket, amelyek több közül a billentyű tetején vannak, a Shift billentyűpár valamelyikével visszük be, jellemzően ⇧ jelet látunk a Shift billentyűn.

A billentyű jobb alsó sarkában lévő karaktert általában az AltGr segédbillentyűvel visszük be.

Az olyan szabvány rendszerek, mint például a Debian univerzális operációs rendszer fizikai billentyűzeteken elképesztő kombinációkat tudnak, még egy alap magyar billentyűzet-kiosztás esetén, a Shift, AltGr és egyebek kombinációjával a latin betűs világban használatos összes karaktert be lehet vinni.

Az Enter, a Backspace, a Delete és társaik

Az Enter billentyű a billentyűzet jobb oldalán található feltűnő billentyű, jele áltlaban: ↵.

Az Enter billentyű szerepe rendkívül fontos. Az űrlap jellegű beviteli területeken, mind például a webböngésző címsorában, keresőjében, csevegésben, a futtató és parancssorokban, táblázatokban és még számos területen a szöveget az Enter billentyűvel visszük be.

Az egyszerű / programozói szövegszerkesztőkben az Enter sortörést, az „irodai” típusú szövegszerkesztőkben új_bekezdés karaktert hoz létre.

Hátrafelé törölni az általában a normálnál kissé szélesebb, és egy erős balra-nyilat mutató backspace billentyűvel lehet: ← Backspace, ⌫.

A szövegkurzor – amely lehet egy _ vagy | jel és villogó – alatt lévő elem a Delete billentyűvel törölhető.

Navigációs billentyűk és Tab ↹

A billentyűzet jobb oldalán láthatók a nyíllal jelzett navigációs billentyűk, valamint a Home, az End és fel-lelapozó billentyűk is segíthetik a mozgást.

Az űrlapos felületeken a Tab billentyű lépked a beviteli mezők között.

A Control billentyű szerepe

A legtöbb számítógépes billentyűzeten szerepel a Control (Ctrl) billentyű. Ez a szabvány shellben 3 szignált tud küldeni a folyamatnak:

Ctrl+c: SIGINT – megszakítás

Ctrl+\: SIGQUIT – kilépés

Ctrl+z: SIGTSTP – terminál stop

A grafikus shellben a Ctrl+A mindent kijelöl.

Az IBM-PC típusú billentyűzeteken a grafikus shellben a Ctrl+Insert (esetleg Ctrl+c) és a Shift+Insert (esetleg Ctrl+v) a vágólapra másol illetve beilleszt, a Ctrl+z visszavon, valamint a Ctrl a2 alapvető fájlműveletet támogatja, vagyis:

Ctrl+o: megnyitás

Ctrl+s: mentés

Több elem kijelöléséhez is használhatjuk a Ctrl segédbillentyűt.

A Ctrl billentyű szerepe ugyanúgy működik a szabvány és nyílt rendszereken, mint például GNU/Hurd, GNU/Linux, Android/Linux, BSD rendszerek, mint például a Windows alatt.

Apple típusú billentyűzet esetén:

Szabvány rendszer alatt a Ctrl billentyű ugyanezeket a funkciókat hibátlanul fogja betölteni, habár a Command is működni fog. MacOS rendszer alatt a fenti pár billentyűparancsot általában a Command billentyű látja el.

A szövegszerkesztés alapjai

A szövegszerkesztés nevéből adódóan az a tevékenység, ahol szövegeket, egészen pontosan annak alkotóelemeit: a karaktereket nem csak folytonosan, ömlesztve lehet beírni, hanem szerkezetbe lehet őket foglalni, és ez a szerkezet alakítható, jól átlátható eredményt kapunk.

A hagyományos, szép tollal írás helyett, amire a való életben továbbra is számtalan fontos szükség lehet, a digitális szövegszerkesztés hatalmas előnye ez a módosíthatóság.

A bevitel módja, helye, mozgás, beszúró és felülíró mód, beillesztés

A szövegszerkesztő a szövegbevitel helyét szövegbeviteli mutatóval, úgynevezett szövegkurzorral mutatja, a számítógépen nem csak virtuális billentyűzetről választva, hanem a Shift és Altgr fizikai segédbillentyűvel is rengeteg karakter be lehet vinni. Ráadásul nem csak sor-folytonosan lehet írni, hanem a szövegkurzort billentyűvel (vagy akár kattintással). A billentyűzet 4 egymás közli nyílja, illetve az oldal-fel oldal-le, home és end billentyűk is segítik a mozgást.

Az alapvető beszúró üzemmódon kívül – ritkán – felülíró módra is válthatunk, ennek váltogató billentyűje az Insert billentyű.

A felhasználói felület szerkesztési feladatai közül az egyik legfontosabb, hogy egy tartalmat a vágólapra másolni, és onnan a kívánt helyre beilleszteni lehessen. Ez is fontos eszköze a digitális kultúra egyik legfontosabb tulajdonságának: az újrafelhasználhatóságnak.

A szöveg legfőbb szerkezeti részei: címek, címsorok, listák, formátumok

A szövegszerkesztővel kezel szövegeink általában nem rövid feliratok, hanem, több száz, több ezer karakter terjedelműek, mint például egy hosszabb üzenet, levél, jegyzet, ...

Ezeknél azt látjuk, hogy témarészeknél tagolva vannak.

A tagolás legfőbb elemei, mint például ebben a kis fejezetben (vagy persze például bármilyen könyvben) a címsorok, ezen kívül a szövegekben gyakorta szükség van listákra is.

A programozói, mint például a nano, Leafpad, Geany, vagy még annál is egyszerűbb szövegszerkesztőkben és ezekhez képest az irodai típusú kollaboratív vagy asztali környezetekben, mint például a Proton Drive, Google Drive, Collabora, LibreOffice ezeket sok szempontból egyformán, részben eltérően kezeljük.

Listák

A listák mindig valamilyen itt speciálisnak tekintett karakterrel kezelt elemek, ez lehet akár soron belüli, de gyakorta egymás alá kerülő speciális karakter is, különösen az utóbbi esetben lehetnek látványosak.

A listák lehetnek akár rendezettek is (ehhez gyakorta betűket, számokat használunk), de egyszerűbb esetben pusztán rendezetlenek is. Most elsőre csak egy egyszerű, egyszintes listát tanulunk meg, a rendezett listák kezelését ennek a könyvsorozatnak a II. részében tárgyaljuk.

Az egymás alatti elemekből álló rendezetlen lista elemeit bevezető speciális karakternek bármit választhatunk, legegyszerűbb általában valamilyen pöttyszerű jel, mint egy kívánságlista :)

• alma

• körte

• barack

A fenti példában kitűnik, hogy a listákat a még jobb láthatóság kedvéért sokszor behúzzuk, például egy Tab karakterrel. Az irodai típusú szövegszerkesztőkben számos eszköz, gomb, párbeszédablak, és így tovább állnak rendelkezésre a listák kezelésére.

Címek, címsorok

A tagolás legfontosabb elemei egyértelműen a címek és címsorok használata.

A programozói és még annál is egyszerűbb szövegszerkesztőkben ezeket szintén itt speciálisan értelmezett karaktersorozatokkal kezeljük, mely általában az = jel illetve annak sorozata. Ezt a MarkDown (.md), WikiMarkUp és más fáljformátumú szövegekben is sokszor használják.

= Cím =

== Címsor 1 ==

=== Címsor 2 ===

== Címsor 1 ==

Az irodai típusú szövegszerkesztőkben ezek is bekezdés (paragraph(us)) módjára jelennek meg, méghozzá nem alapértelmezett vagy normál szöveg bekezdésként, hanem speciális karakter használata helyett nekünk kell beállítani, hogy az adott bekezdés a dokumentumot kezdő 1 darab cím, vagy pedig egy fő (1-es) vagy esetleg valamilyen al-címsor.

Az irodai típusú szövegszerkesztőkben a címet és címsorok szerkezeti szerepét stílussal állítjuk be, és ez biztosítja azt is, hogy a navigációban is megjelenjen és, ha kívánjuk még navigálhatóbbá tenni a dokumentumot akkor tartalomjegyzéket is be tudjuk szúrni.

Kiemelések

Egy információ átadásakor, akár szóban, akár írásban, sokszor fontos, hogy kiemeljünk valamit, egyes részletek kiemeltek legyenek.

Szóbeli közléskor kiemelhetünk egyes részeket például a hangsúly megváltoztatásával is.

Írásban, így a szövegszerkesztővel készített írásban is, a kiemelésnek számos módja lehetséges.

Sokszor láthatunk például csupa nagybetűs kiemelést címekben, olykor pedig a folyó szövegben is, bár ott általában túl harsány.

Gyakorta láthatunk és használunk is olyan technikát, ahol a kiemelt szöveget _ vagy * karakterrel vesszük körül, ez az egyszerű és/vagy programozói szövegszerkesztőknél egy gyakori technika. A _ karakter a múlt századi írógépes, vissza- és aláhúzós világra utal, de tipográfiailag ma már kifejezetten kerülendő.

A komolyabban formázni képes felületeken, mint például a blogokon, wikiken, és így tovább, illetve a kollaboratív, vagy saját gépes úgynevezett irodai típusú szövegszerkesztőknél, mint például a LibreOffice Writer, a Proton Docs, Collabora, Google Docs, és így tovább, a legegyszerűbb kiemelés általában az enyhén jobbra dőlt, úgynevezett italikus szöveg. Erősebb kiemelés a félkövér, még erősebb a kettő ötvözete.

Irodai szövegszerkesztők: bekezdések, stílusok

Tekintve, hogy a programozói szövegszerkesztők logikája a kódsor és a karakterek és a dokumentum között igazából ez a szerkezeti egység van, ezért eltérnek a folyó szöveg logikájától (vannak átfedések). A folyó szövegek legfontosabb szerkezeti egysége a karakterek felett a bekezdés. A bevitt sorok automatikusan tördelődnek bekezdésekbe.

A bekezdéseket az Enter billentyű segítségével az alapból láthatatlan (de amúgy megjeleníthető) új bekezdés karakter hozza létre.

A bekezdéseket stílusmegadás által szerkezeti elemhez lehet kötni. Az alapértelmezett bekezdés stílus a normál szöveg. A címnek illetve a címsoroknak használt bekezdések ilyen volta a stílusok közt adható meg.

A bekezdéseknek számos tulajdonsága van, amit 1-1 bekezdésre a Formátum menüben lehet megadni, de ez alkalmazható akár a többi azonos stílusúnak megadott bekezdésre is.

A bekezdések számos hasznos lehetőség közül a legfontosabbak a térközök. Ezek adják meg a bekezdések vizuális elválasztását egymástól.

Feladat: Írjunk meg egy tudományos miniesszét egy szabadon választott nyilvános témáról egy „irodai” típusú online, esetleg offline szövegszerkesztőben. A címet állítsuk be cím stílussal, a tudományosságot pedig azzal biztosítsuk, hogy hozzunk létre egy legfelső szintű címsort (címsor 1), melynek tartalma legyen: Források. Alatta a választott témához másoljuk be 2 webcímet. Tegyük ezt a 2, webcímet tartalmazó bekezdést rendezetlen listába, hogy az esszénk jól is nézzen ki! :)

Behúzások

A szöveg egyes bekezdéseinek, és az abban tördelődő soroknak is lehetnek speciális kiemelései. Erre láttunk példát fent a listáknál.

Az egyszerű és/vagy programozói szövegszerkesztőkben ezeket a behúzásokat kezelhetjük szóköz (esetleg alapértelmezett Tab) bevitellel.

Az úgynevezett irodai típusú szövegszerkesztőkben behúzásokat szinte soha nem viszünk be kézzel, mert a megfelelő elemek, például listaszintek, idézetblokkok is így tovább behúzása ezekben a programokban a már fenti is kihangsúlyozott és alkalmazandó stílusokon keresztül történik.

Irodai szövegszerkesztők és matematika: Felső és alsó indexek, képletek

Az írott szövegekben gyakorta találkozunk az egész világon használt matematikai műveleti és egyén jelekkel, könnyen lehet például, hogy az általános iskolai első osztályos kis matekkönyveinket, feladatlapjainkat is részben vagy egészben ilyen programokkal készítették.

Természetesen, már csak a programozás miatt is, a matematikai kifejezésekre is megvannak a sima szöveg szabványok, például a hatványozást gyakorta így írják le: 2^3 vagy 2**3.

Ezekben a programokban azonban megvan a lehetőség és ilyenkor érdemes is használni a matematikai kifejezések formázását.

Például az alapot valahányszor önmagával szorzó, fent látható hatványozást: 2^3 az ilyen programok maguktól is átalakítják a látványosabb és szabályosabb 2³ formára. A formázásokra szolgáló Formátum menüpontban ez is megtalálható.

A képleteket beágyazott („OLE”) objektumként lehet beszúrni ezekben a programokban:

Fájlok letöltése/mentése: txt? md? html? pl? odt? pdf? …

A szövegszerkesztőkből nagyon sokféle fájlformátumba menthetünk tartalomtól függően.

Az egyszerű szöveg karakterei általában utf-8 kódolási txt fájlokba kerülnek. A speciálisnak tekintett karaktersorozatokkal formázott szövegek mehetnek például MarkDown (.md) formátumba. Ha rajz, weblap, program vagy más kódot tartalmaznak, akkor értelemszerűen mentjük majd .svg, .html vagy például .pl fájlba. Ha ISO szabványos OpenDocument a tartalom, amit akár mások is továbbszerkesztenek, akkor mehet .odt fájlba, ha pedig legfeljebb csak korlátozott továbbszerkesztés a cél, akkor exportálhatunk egy .pdf fájlt is.

Feladat: készítsünk egy dokumentumot, amelyben többszintű lista van, lehet ez például egy növény vagy állat bemutatása. Rajzoljunk is a dokumentumra, de tartsuk észben, hogy ez egy szövegdokumentum, a rajz a szedéstükör kevesebb, mint felét töltse ki, nem prezentáció (ahol a szöveg nem érheti el egy dia felét). Igazítsuk a rajzot.

Megjegyzés: Az animáció orientált prezentációkat (magyarul: bemutatókat), melyeket ISO .odp esetleg .pptx fájlokba mentünk, alább tanuljuk majd.