Amikor a digitális kultúra órán elkezdjük tanulni, akkor megismerkedünk azzal, hogy csomópontok láncolatából álló útvonalakkal tetszőleges formákat hozhatunk létre, amelyeknek nem csak  a körvonalát, hanem akár tetszőleges fokú áttetszőséggel, továbbá színátmenetekkel, mintákkal a kitöltését is szabályozhatjuk. Többek között – de messze nem kizárólag – ezek a digitális rajzolás igazán erős, egyedi képességei.

Elágazó útvonalak

Előfordulhat azonban, hogy elágazó útvonalak praktikusak, gondoljunk például egyes karakterekre, melyekben elágazás van, legyen egy például egy E, F, ... betű, amely SVG vagy más szöveges elemben is megjelenhet.

Ez is egy apró példa arra, amikor elágazó útvonalra szükség lehet.

Az SVG-útvonalakban van lehetőség erre, hiszen – mint talán már láttuk az SVG forrásban, az útvonalak a vonalhúzás nélküli abszolút vagy relatív elmozdulásokat (M,m) is rögzítik.

Az ezáltal leírt egybeeső pontok a mi elágazó pontjaink. A feladatot még jó rajzprogrammal is sokszor csak az objektumok összecsoportosításának technikájával lehet a felületen jól megoldani, például az Inkscape 1.3 előtti verziója sem biztosította a felülete ehhez, de természetesen akár a beépített XML-szerkesztővel, akár bármilyen más egyszerű/kódszerkesztővel meg lehet csinálni még ezt is.

Az alábbi kódnál az volt a célom, hogy egy tetszetős K-szerű jelet írjak le egy függőlegessel és 2, enyhén alá és fölé nyúló görbével, később az alsó görbét szemmel olyanra alakítom, mintha az a K-betű szinte egy vízen lebegne.

m 56,90 v 20 10 m 0,-10 c 0,0 35,4 40,-30 m -40,30 c 0,0 20,14 40,16

Az írószerszámot egy tetszőleges pontra mozdítottam (m 50,90) és meghúztam 2 függőlegest (v 20 10), egyben is csinálhattam volna, a célom az volt, hogy a 2 görbét kb. a függőleges alsó harmadából húzzam ki, ennek megfelelően a függőlesen visszaléptem 10 képpontot (m 0-10), majd innen kihúztam az első relatív görbét, aminek a végpontja a relatív 40,-30 volt. Természetesen ezután inverzét mozdultam vissza: az m -40,30 részlettel, és onnan rajzoltam aztán még egy görbét.

Látható tehát, hogy egy korábban felvett pontra visszamozdulva (m) és onnan egy új vonalat megadva, máris létre tudtunk hozni egy elágazó csomópontot.

Ezt akár a felületen, akár kódszerkesztéssel megadva, utána már vígan dolgozhatunk vele még csoportosítás nélkül is 1 objektumként.